Kapcsolatfüggőség - Miért jobb a rossz kapcsolat, mint a magány?

A kapcsolatfüggőség divatos kifejezés, manapság gyakran használatos. Amikor valaki minden cselekedetét a másik véleményétől és beleegyezésétől teszi függővé, miközben ez nem kölcsönös, és ebben a szituációban nem boldog egyik fél sem, erős a gyanú a kapcsolatfüggőségre.

A kifejezés arra is utal, hogy az illető nem tanulta meg az önállóságot, a szuverenitást, nem képes arra, hogy független lényként életképesnek érezze magát. Szorong, félelmek gyötrik ezzel párhuzamosan fantáziavilága felerősödik, de abból semmit nem valósít meg. Állandóan várakozó, érzelmileg kielégítetlen állapotban van. Leginkább olyan kutyára hasonlít, aki egész nap arra vár, hogy megdicsérjék, megvakargassák, enni, inni kapjon, elvigyék világot látni, törődjenek vele.

Kapcsolatfüggőség - láncon tartott kutya a függő személy

Ennek híján egész napját láncon tölti, amely olyan hosszú, amilyenre a gazdi engedi. A kapcsolatfüggő számára ez a lánc láthatatlan, szimbolikus. Nem a társ teszi rá, hanem ő, saját maga alakítja úgy a kapcsolatot, hogy mozgástere korlátozott legyen, vágyainak kielégítése mástól függjön. Ha akarná, változtathatna rajta, de nem meri akarni, mert nem hisz önmaga életképességében. Fél, bátortalan, gyáva. Sokszor kényelmes. Megéri kushadni, mert úgy érzi, hogy olyan helyzetben élhet, amelyet ő, önmaga nem tudna megteremteni. Ez leggyakrabban az anyagi jólétre értendő.

Lehet változtatni a helyzeten!

Aki így él, az legalább értse, hogy önként vállalja ezt a sorsot, és akkor ne panaszkodjék!

De ha valaki nem akar ilyen helyzetben élni, ha értékesebbnek gondolja 1 (egy) és megismételhetetlen életét, mintsem hogy boldogtalanul és kiszolgáltatottan, szinte állati sorban éljen, annak bizony változnia kell! Erő kell ennek a belátásához, a változtatáshoz, az önálló életképességhez!

Aki nem mer önálló lenni, az nem nőtt fel, az megrekedt a gyermek szerepben. Az nem egyenrangú, szerelmes társat választ, hanem pótpapát vagy pótmamát, aki mindent megmond, megtesz, kivitelez, biztosít, büntet és/vagy szeret, aki ellen lázadozik, akitől fél, akinek meg kell felelni, de aki mellet boldog soha nem lehet az, aki felnőtt korú, felnőtt vágyakkal.

Az önálló életvezetésre való képesség az érzelmi érettség egyik legfontosabb kritériuma.

Nagyon gyakran anyagi okokra hivatkozással leplezik a gyávaságot, a kapcsolat láncának biztonságát választva, a felnőtt boldogság megvalósulásának lehetőségéért semmit sem téve, azt soha meg nem ismerve.

Kazimir Ágnes, pszichoterapeuta