amit gépeltem,s, amit nem;amit olvasnod kell,amit elhiszel vagy sem.,ám amit leírok,az mind valós dolog,nem cifrázom ki

Nehéz a dolgom,s még jobban megnehezítem önmagamnak,s másoknak is a helyzetet,hogy félreérthetően nyilvánulok meg.

Most szomorú vagyok,mert úgy érzem valakit megsértettem. Tiszteletlenül viselkedtem.

Ismét nem fogok tudni aludni.

Megtörténik ugyanaz,ami már számtalanszor előj5 eddigi on line társalgásaim alatt.

Első ismerősöm Tükörnek nevezett el annó,decsak 1más közt,tehát 4 szem közt,mert más ezt úygse érette volna.

Ő vala a Róka,a Kis hercegből,jómagam meg a Tükör.

Mié' is nevezett el ennek? nem emléxem pontossan,sose mondta el,de naggyából azé' mert így írásban van az a rossz tulajdonságom,hoyg "kimondom" amit amúgy élőszóba sose tennék meg. nem azé' teszem,mert sértegetni akarok mást,hanem mert abban a pillanatban,amikor begépelem még nem gondolom át egészen. Ez olyan ami a szívemen a számon féleség,hogy amit elgondolok,azt rögtön be is gépelem,s nem gondolom át.

 Pedig itt oylan könnyü lenne minden.

Itt nem kell jópofiskodni,akárkinek kiad6od magad. de ez a hátulütője si az egésznek,hoyg nem látod a partnered,olavsód arcát,mimikáját,reakcióit midnen 1es szó után amit elolvas Tőled.

Csak azt evszem észre,hogy jönnek az 1re nagyobb szünetek,rövid szavakat ír be,s jön az a megmagyaráz6atlan érzelmi hullám,amiben úgyse hiszem,ám mégis fejbekólint,s ilyenkor átkozok el mindenkit,ám főleg,s elsősorban Önmagam,hogy MIÉRT is vagyok ennyire - mi erre a megfelelő szó???

Ilyenkor scapnak át a fejem felett a hullámok,s ordítani tudnék. s sírni.

Zokogva üvöltenék,míg el nem megy a hangom,s míg álomba nem pityeregném magam mint 1 éhes, megvert kis kamasz.

Ám ezt nem tehetem meg.

több okból se. 1ik az,hogy elfogytak a könnyeim.

Kb. 13 éves koromig rendszeressen sírtam. Ám akkor 1xcsak elapadtak a könnyek.

s azóta 1 kezemen meg tudnám számolni mennyiszer éreztem ismét a  kellemetlenül sós Łzt a számban,ahogy a cseppek végigpatagzanak az arcomon a számba.

Másik ok: nem vagyok már gyerek. Bár úgy viselkedem. s ez nevetséges dolog. Miért is? mert taposom a  3adik X-et,s még mindig nem jutottam sehova. Élőbe a környezetemmel el tudom hitetni,hogy nem tudok semmit,ami igaz is. Bár ha jobban belegondolok,ez néha elég nehéz,hogy megjátszam az alázatos kis szürke emberkét,aki nem szól be senkinek.

De hozzászoktam. így nekem "könnyebb" 

3.ik ok: értelmetlen időpocsékolás a sírás. a természet fintora,mert alapba 1 újszül5t se tud "beszélni",s az 1etlen módja a kommunikációra,ha üvölt,s sír. így vonja magára  a figyelmet.

S ez az amit sose akarok elérni. Hogy figyeljenek rám.

4.ik ok: nincs.

Ha minden jól megy,holnap tényleg belekezdek a múltam felidézésbe.

Bízom benne,hogy így rájövök,ha visszaolvasoma  dolgokat,hogy miért is követem el ugyanazokat a dolgokat?

Üdv Endre,Doroszló!

P.s.: Még hallasz rólam ...