Müller Péter
idézet. a szerelmről szól. elméletileg. meg kéne keresnem az egész írást.
de bemásolom ide is,nehogy elvésszen.
..a teremtés ősrobbanásakor az addig egységben élő Teremtő megszámlálhatatlan lélekké szórta szét magát, mint egy Ősnap, mely kiárasztotta fényér, s mi most valamennyien ennek az ősfénynek egy-egy sugara vagyunk, akik elrobogtunk ugyan a végtelenbe, mégis összetartozunk, egymással s a teremtő Napunkkal is.
Ez az összetartozás-érzés a szeretet.
Az őstudás azonban azt is mondja, hogy ebben a teremtő robbanásban minden egyes lélek még külön-külön is szétvált.
Kettéváltunk, mint egy közös gyökerű láng, amelynek két nyelve van, s mivel leszakadtunk a forrásról, a két lángocska most külön-külön világít s egymástól is széjjeltépve kóborol a mindenségben, azzal az öntudatlan reménnyel, hogy a másikra rátaláljon, s újra összeforrjon vele.
Ez a szerelem: a másik felem keresése.
Ezért van az, hogy a szerelem csakis két ember ügye.
És azért ilyen roppant erős és mindent elborító érzés,, mert itt nem csupán arról van szó, hogy egy szétszórtságot akarunk összehozni, hanem arról, hogy egy fájdalmas széttépettséget akarunk újra összeforrasztani.
Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki a duáltársunk, akit szerelemmel szeretünk.
Szó sincs róla.
Rendszerint az történik, hogy valakire rávetítjük ezt a szerepet, sokszor csak azért, mert hasonlít a Nagy Te-re.
Azt hisszük, hogy találkoztunk a "másik felünk"-kel - ez a szerelem.
Sokan képesek belőlünk kiváltani ezt a duálszomjúságot.
Ezért van az, hogy sokszor lehetünk szerelmesek, "beleábrándulunk" valakibe, majd kiábrándulunk belőle, mert rájövünk, hogy nem "az".
A szomjúság bennünk van.
És a szerelem sem kívülről jön, hanem belülről.
Rávetítjük a másikra hiányunkat, s azt hisszük, hogy Te vagy az.
Ezért a szerelmek rendszerint nem tartanak sokáig,
Még akkor sem, ha valaki a valóságos duálpárjával találkozik.
Ugyanis nem arról van szó, hogy elvesztettük egymást, s ha végre találkozunk, akkor el van intézve minden, hanem arról, hogy a szétszakadás oka egy kölcsönös elhomályosulás, önelvesztés, taszítás eredménye.
Szellembukás, melyet jóvá kell tenni, s amiből meg kell tisztulni.
Hiába találkozunk újra, ha vakok, koszosak, méltatlanok vagyunk egymásra.
Ezért van az, hogy néha duálpárok találkozása is pokol.
Mert az összevonzás ereje megvan ugyan, de ha itt seb a sebbel, rögeszme a rögeszmével találkozik, nagy fájdalmat okozhatnak egymásnak."
Müller Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése