Ez a történet a legkedvessebb meséim közül való. Saját magam gépeltem be,mert nincs még scannerem.
Először ide raktam fel : Legrégebbi blogom 1 bejegyzése
Picit össze van mosódva,de olvas6ó.
Grozdana Olujity
Gyöngyházrózsa
Mélyen a tenger fenekén,ahová a Nap sugarai csak a déli órákban 6olnak le,élt 1 gyönyörűséges kagyló,Gyöngyházrózsa nevű,s miközben növekedett állandóan azt suttogta magában:
-Bárcsak feljut6nék a napvilágra,hogy meglássam a napfényt & a virágokat,megérezzem a szél fuvallatát!- A tenger felszínén tulcsordul a verőfény,& tarka szárnyú madarak röpködnek meg énekelnek odafenn.& mit mondjak a többi csodálatos dologról? –A halacska.amely a Felső Világ ragyogását illette ezekkel a szvakkal itt leginkább kifulladt..hogyne fulladt volna ki,amikor a halászok 1 alkalommal a hálójukkal 1x kiemelték a tenger felszínére,ám kerek szemébe alig csapód6ott bele a Nap sugara,1 kéz máris megragadta,& vizadobta a vízbe.Ki tudja, mi mindent lát6ott volna,ha 1 kicsit tovább marad6ott odafenn!Erre a gondolatra a halacska szemei kikerekedtek & ábrándossá váltak.De hiába úszkált a csónakok körül,hiába alkalmatlankodott a hálókban!Túl nagy szemüek voltak a hozzá képest a hállók.A halacska ehogyan sem tudott megmradni bennük,& mindahányszor viszakerült a halak & a rákok régi,megunt társaságába.Gyönyházrózsa állandóan tátott szájjal hallgatta.Fejében csak úgyrajzottak a Felső Világ képei.Mi a tengerfenék villózása ahhoz a sziporkázáshoz képes?Honnan lehetne összehasonlítani a korallok virágait a jázmin bimbóival?A Felső Világ ragyogásán törve a fejét világának fényei elhomályosultak :Gyöngyházrózsa gyűlölni kezdte a halrajok táncát az áttetsző,kék vízbenUnalmassá vált számár a medúzák hajladozása, a rákok csetlő botló bukdácsolása a homokban.Mi lehetne csodálatos abban,hogy a tengeri csillag letörött ágából új csillag születik?millió évek óta növekednek a korallok,mászkálnak a rákok,ringatóznak a sziklákon nőtt korallágak.1 örökkévalóság óta sustorognak a hullámok,& mi ebben az érdekes?Gyöngyházrózsa
lehajtotta a fejét,& hosszasannéte a homokpadot,amelyre halrajok árnyéka vetült,1 sziklán pedig,amelyből arasznyinál alig látszott töb,énekre zendített a korall ága.Vele is szót vált6ott volna:talán tud valamit a fellegekről,a virágokról?Lehetséges,hogy valaha járt odafenn ,a Felső Világban …
Lehetége,hogy az utat is ismeri fölfelé.Könnyű dolguk van a halaknak:úsznak,& 1x csak odafönn vannak!De cak éppen kortyolnak a levegőből ,s már vissza is kell térniük.A korallág bizonyára bölcsebb utat is ismer!Gyöngyházrózsa elzántan hajolt oda a korallághoz,hogy tanácsért folyamodjon hozzá,& segítségét kérje.- Ti bölcsek vagytok,& sokáig éltek – szólalt meg Gyöngyházrózsa –de,nem ismeritek-e véletlenül azt az utat,amely a Felső Világba vezető-Hogyne ismerném,hizen máris a Felső Világban vagyok! – válaszolta a korallág,csupán önmagára + a sziklára gondolva maga alatt.érdekelték is őt a másik világok!Távozások? Utazások? Ugyan már! Csakugyan komolytalan lett ez a Gyöngyházrózsa abbeli igyekezetében,hogy elszakadjon a tengerfenéktől,& elinduljon a Nap + a felhők irányába!Pedig tudnia kellene a saját helyét,hogy sohase mozduljon onnan!A korallágnak eszébe 5l5t 1 rokona,aki szintén mindig arról álmodozott,hogy elmnegy a Felső Világba.Annyit törte ezen a fejét,hogy 1 napon elszakadt a tengerfenéktől,& felfelé indullt a hullámveréssel.Hogy a továbbiakban mi történt vele,azt még a remeterák sem tudja megmondani,bár minden áldotte este kijár a partra.A korallág türelmetlen mozdulatott tett a fejével.Annak,akinek megvan a tulajdon sziklája ,fölösleges ,fölöslkeges oylasmit forgatni a fejében,hoyg eltávozik a bizonytalanba.Jobb lesz,ha Gyöngyházrózsa is megnyugzszik.A túlfeszített gondolkodástól a kagylók & a korallok szinüket vesztik,s amellet sem érnek el vele semmit.
A korallág odasimult a sziklához ,& elhallgatott.Gyöngyházrózsa számára nem maradt más hátra,mint hogy mástvalakit igyekezzen szóra birni.Ã�m az angolna sem volt jobb véleménnyel a Felső Világról.A halak számára az a világ a hálóban kezdődik,& a serpenyőben ért véget. Gyöngyházrózsa ezt nem is tudja megérteni.A húsa kellemetlen ízü,& az emberek nem sokra becsülik.Az angolnát azonban anygra értékelik a Felső Világban,de ha 1 halat aodafenn nagyra értékelnek,az semmikép sem mond6ó rendkivüliszerencsének.& mát ne is kérdezzen tőle!Farkával haragossan csapva eltünt 1 szikla mögött, Gyöngyházrózsa Pedig kénytelen volt a medúzákhoz fordulni.Ã�m a meduzáknak sem kedvük,sem idejük nem volt a Felső Világokról mesélni.Úgy,miként ők látják,a Nap 6almas ,zavarossárga gömb,amely estére megvörösödik,& a hullámokba zuhan.Nem lehet megenni,nem lehet tapogatóikkal körülfogni,semmire sem szolgál.Miért is törnék rajta a fejüket?A legidősebb medúza,Bajuszos Orkán névre hallgató ,indulatossan széttárta úszóhártyáit,& 1 halraj után vetette magát,csak annyit kiálltva vissza,hogy Gyöngyházrózsa a legokosabban tenné,ha kiverné fejéből a a Felső Világnak még csak a gondolatát is.Ez volt az utolsó,amit Gyöngyházrózsa sóvárgásában megtehetett vlna!Ahogy a Nap sugarai széjjelterültek a homokpadon,beleakadtak a tengeri fü szálaiba,sazok hullámoztak,majd egéssuen áttetszőre válttak.Körös-körül ezüst nyilakként rebbentek a halrajok.A halacska pedig nem hagyott fel a magas,kék égen úszó felhőkről,a koralloknál is vörösebb virágokról & a sziklák üregeiben fojtott,gyöngéd hangon byöszörgő szélről szóló történeteivel.át még amit a rózsákról meélt!Gyöngyházrózsa előtt így világossá vált,hogy léteznek oylan virágok,amelyeknek rózsa a nevük;fehér,sérga,vörö zínben pompáznak.Mot aztán csakugyannemvárhatott tovább!Mire várt volna?és meddigí?Türelmetlenségében,hogy minnél előbb elindulhsson találkozni a Felső Világ csodáival, Gyöngyházrózsa gyűlölni kezdte a tengerfenék világát.Undorodott már atenger édes morajlásától is.Mert mik a hullámok a szélhez képest?Honnan vehetné fel a versenyt a tenger motraja a füvek & a madarak énekévelőKésként járta át most már a sóvárgás Gyöngyházrózsa szívét.éles & hosszan tartó volt ez a fájdalom.Másvalaki talán bele is halt volna.Ekkor Gyöngyházrózsa magábanzárkózva felzokogott.Utánna érezte,hogy a szomorúság dagályként önti el egész lényét,& csillogó,szilárd csöppé sűrűsödik benne.Többé nem mozdult.Száját sem nyitotta szóra.
A sóvárgással együtt növekedett benne a gyöngyszem. Gyöngyházrózsa lasanként kezdte elfeledni a Felső Világot.Már a halacska meséi is fárasztották.Mindig uyganarról mesélt!S ezekben a történetekbena halacska 1re fontosabb szerepet játszott,a Felső Világ meg mind jelentéktelenebb & halványabb lett.Amikor pedig még meg is hízott,azután már alig tudott feljutni a felszínre.Most már neki i úgy tünt,akár a medúzáknak,hogy a Nap nem más,mint 1 zavaros,sárga gömb.Ettől kezdvemindinkább az árnyékos tengerfenék vonzotta. Gyöngyházrózsa vágyakozásást a Felső Világ után 1 kisebb őrület biztos jelének tudta be.Igaza van a korallágnak,amikor úgy vélekedik!A halacska ezentúl ezentúl 1re ritkábban látogatta meg Gyöngyházrózsa.& Gyöngyházrózsa is mind ritkábban intette magához.Nem kellet neki sem a Felső Világ,sem az Alsó Világ.Magában kezdte kutatni,majd meg is lelte a saját világát.A gyöngyszem pedig 1re növekedett & gyarapodott.Csillámlott & tündöklött,akár valami apró napocska. Gyöngyházrózsa körülfogta szirmaival,féltékenyen őrizte mindenkitől.Ez az Å� saját,apró csodája volt,nem szándékozott senkive sem osztozni rajta,stöbbé nem is gondolt arra,hoyg elhagyja a homokpadot.Mennyire nevetségessek a halak,amikor arról vitatkoznak,hoyg melyikük szebb!Még nevetségesebbb a Teknőcök Tanácsa,amikor e kértdést tárgyalja.Å� már tudja,hogy a beléje rejtett napocska valamennyiüknél szebb.& mi közük van ehhez másoknak?Gyöngyházrózsa titkolt büszkesége még ragyogóbb & pompázatosabb színekkel árasztotta el a gyöngyszemet.Most már nem csupán a holdvilág gyöngéd fényét,a napfény ragyogásáthordozta magában,hanem a szivárvány színeiben is tündöklött.Mélyen a tenger fenekén,ahová a Nap sugarai csak déli órákban 6olnak le, Gyöngyházrózsa meglelte a saját békességét.Képes lett volna így nem 1,hanem 100 évet is,akár 1 egész örökkévalóságot eltölteni.Senkire sem volt többé szüksége.Senki társaságát nem kereste.zinte már el is felejtette a virágokról & a felhőkről szóló meséket,amikor 1 test sötét árnyéka suhant át a víz alatt,1 kéz megragadta,majd eltépte a tengerfenéktől,és megindult vele felfelé.1 pillanat telt el mindössze?Vagy végtelenül hosszú időn át utazott?Nem tudta volna megmondani,amikor 1x csak csobbant a víz,& Gyöngyházrózsa kénytelen volt lehunyni szemét a ragyogó verőfényben.-Milyen hatalmas!- hangzott valaki kiáltása,mire ismét felnyitott a szemét.
A korallág odasimult a sziklához ,& elhallgatott.Gyöngyházrózsa számára nem maradt más hátra,mint hogy mástvalakit igyekezzen szóra birni.Ã�m az angolna sem volt jobb véleménnyel a Felső Világról.A halak számára az a világ a hálóban kezdődik,& a serpenyőben ért véget. Gyöngyházrózsa ezt nem is tudja megérteni.A húsa kellemetlen ízü,& az emberek nem sokra becsülik.Az angolnát azonban anygra értékelik a Felső Világban,de ha 1 halat aodafenn nagyra értékelnek,az semmikép sem mond6ó rendkivüliszerencsének.& mát ne is kérdezzen tőle!Farkával haragossan csapva eltünt 1 szikla mögött, Gyöngyházrózsa Pedig kénytelen volt a medúzákhoz fordulni.Ã�m a meduzáknak sem kedvük,sem idejük nem volt a Felső Világokról mesélni.Úgy,miként ők látják,a Nap 6almas ,zavarossárga gömb,amely estére megvörösödik,& a hullámokba zuhan.Nem lehet megenni,nem lehet tapogatóikkal körülfogni,semmire sem szolgál.Miért is törnék rajta a fejüket?A legidősebb medúza,Bajuszos Orkán névre hallgató ,indulatossan széttárta úszóhártyáit,& 1 halraj után vetette magát,csak annyit kiálltva vissza,hogy Gyöngyházrózsa a legokosabban tenné,ha kiverné fejéből a a Felső Világnak még csak a gondolatát is.Ez volt az utolsó,amit Gyöngyházrózsa sóvárgásában megtehetett vlna!Ahogy a Nap sugarai széjjelterültek a homokpadon,beleakadtak a tengeri fü szálaiba,sazok hullámoztak,majd egéssuen áttetszőre válttak.Körös-körül ezüst nyilakként rebbentek a halrajok.A halacska pedig nem hagyott fel a magas,kék égen úszó felhőkről,a koralloknál is vörösebb virágokról & a sziklák üregeiben fojtott,gyöngéd hangon byöszörgő szélről szóló történeteivel.át még amit a rózsákról meélt!Gyöngyházrózsa előtt így világossá vált,hogy léteznek oylan virágok,amelyeknek rózsa a nevük;fehér,sérga,vörö zínben pompáznak.Mot aztán csakugyannemvárhatott tovább!Mire várt volna?és meddigí?Türelmetlenségében,hogy minnél előbb elindulhsson találkozni a Felső Világ csodáival, Gyöngyházrózsa gyűlölni kezdte a tengerfenék világát.Undorodott már atenger édes morajlásától is.Mert mik a hullámok a szélhez képest?Honnan vehetné fel a versenyt a tenger motraja a füvek & a madarak énekévelőKésként járta át most már a sóvárgás Gyöngyházrózsa szívét.éles & hosszan tartó volt ez a fájdalom.Másvalaki talán bele is halt volna.Ekkor Gyöngyházrózsa magábanzárkózva felzokogott.Utánna érezte,hogy a szomorúság dagályként önti el egész lényét,& csillogó,szilárd csöppé sűrűsödik benne.Többé nem mozdult.Száját sem nyitotta szóra.
A sóvárgással együtt növekedett benne a gyöngyszem. Gyöngyházrózsa lasanként kezdte elfeledni a Felső Világot.Már a halacska meséi is fárasztották.Mindig uyganarról mesélt!S ezekben a történetekbena halacska 1re fontosabb szerepet játszott,a Felső Világ meg mind jelentéktelenebb & halványabb lett.Amikor pedig még meg is hízott,azután már alig tudott feljutni a felszínre.Most már neki i úgy tünt,akár a medúzáknak,hogy a Nap nem más,mint 1 zavaros,sárga gömb.Ettől kezdvemindinkább az árnyékos tengerfenék vonzotta. Gyöngyházrózsa vágyakozásást a Felső Világ után 1 kisebb őrület biztos jelének tudta be.Igaza van a korallágnak,amikor úgy vélekedik!A halacska ezentúl ezentúl 1re ritkábban látogatta meg Gyöngyházrózsa.& Gyöngyházrózsa is mind ritkábban intette magához.Nem kellet neki sem a Felső Világ,sem az Alsó Világ.Magában kezdte kutatni,majd meg is lelte a saját világát.A gyöngyszem pedig 1re növekedett & gyarapodott.Csillámlott & tündöklött,akár valami apró napocska. Gyöngyházrózsa körülfogta szirmaival,féltékenyen őrizte mindenkitől.Ez az Å� saját,apró csodája volt,nem szándékozott senkive sem osztozni rajta,stöbbé nem is gondolt arra,hoyg elhagyja a homokpadot.Mennyire nevetségessek a halak,amikor arról vitatkoznak,hoyg melyikük szebb!Még nevetségesebbb a Teknőcök Tanácsa,amikor e kértdést tárgyalja.Å� már tudja,hogy a beléje rejtett napocska valamennyiüknél szebb.& mi közük van ehhez másoknak?Gyöngyházrózsa titkolt büszkesége még ragyogóbb & pompázatosabb színekkel árasztotta el a gyöngyszemet.Most már nem csupán a holdvilág gyöngéd fényét,a napfény ragyogásáthordozta magában,hanem a szivárvány színeiben is tündöklött.Mélyen a tenger fenekén,ahová a Nap sugarai csak déli órákban 6olnak le, Gyöngyházrózsa meglelte a saját békességét.Képes lett volna így nem 1,hanem 100 évet is,akár 1 egész örökkévalóságot eltölteni.Senkire sem volt többé szüksége.Senki társaságát nem kereste.zinte már el is felejtette a virágokról & a felhőkről szóló meséket,amikor 1 test sötét árnyéka suhant át a víz alatt,1 kéz megragadta,majd eltépte a tengerfenéktől,és megindult vele felfelé.1 pillanat telt el mindössze?Vagy végtelenül hosszú időn át utazott?Nem tudta volna megmondani,amikor 1x csak csobbant a víz,& Gyöngyházrózsa kénytelen volt lehunyni szemét a ragyogó verőfényben.-Milyen hatalmas!- hangzott valaki kiáltása,mire ismét felnyitott a szemét.
Ó,csodák csodája!A Nap arany búgócsigaként forgatta az égboltot,amelyen a tenger habjánál is lengébb fellegek kergették 1mást,s 1re érezhetőbb lett a tenger a tenger sós lehelete,átiitatva a rozmaring illatával.S hogy villogott,hogy sziporkázott minden,sokkal fényesebben & remegőbben,mint ahogy a halacska megjegyezte! Gyöngyházrózsának elállt a klélegzete.ém nem sok ideje jutott csodálni a Felső Világot:valaki keze erően szorította,majd kitépte bewlsőrészeit,szétmarcangolta tüdejét.Ã�gy jutott hozzá Gyöngyházrózsa féltve őrzött kincséhez,-Jé,gyöngyszem!Kész gyönyörőség!- kiáltott fel az ember,& tolakodó ujjaival a magasba emelte Gyöngyházrózsa titkát,aki most mások izgatott hangját i hallotta a füle körül sziszegni.Utolsó pillantásával allig sikerült elkapnia apró napocskája csillogását,kiürült héjába máris belecapott a sós tengeri szél.A halász magával vitte a gyöngyszemet,1 gyermek pedig felvette az ewlhajított kagylót,letisztogatta róla a a homokot,majd a füléhez emelte.Tengermorajlás volt amit hallott?Vagy mese a vizek alatti életről?A fiú gyöngéden negsimogatta Gyöngyházrózsát,majd inge alá rejtette,& már futott is hazafelé.Azután egéz éjszaka a fülére tapasztva tartotta.Az égen egész éjszaka fenn csatangolt a Hold gyöngyszínü gömbje.A fiúnak úgy tünt,hoyg a kagylóban morajló hang a tenger morajláa. Gyöngyházrózsa pedig bizonyo volt abban,hogy az égbolton az Å� titka bolyong most.A Hold 1re magasbbra & magasabbra emelkedett.A kagyló mind gyöngédebben & gyöngédebben morajlott.Reggel aztán,amikor a Nap beragyogott az ablakon,látta,hogy a fiú & a kagyló 1másra borulva alszanak.Lehunyt szemükből gyöngyszem fénye sugárzott.A tenger most távoli & csendes.
Csupán a homokpad lakói sürögtek-forogtak odalenn a tenger fenéken,minduntalan azt kérdezgetve1mástól,vajon hova tünhetett Gyöngyházrózsa,miközben a város legfényesebb üzletének kirakatában ott ragyogott a gyöngyszem.Az emberek csapatostul tódultak,hogy láthassáke csodát,ám csupán 1 fiú & 1 költő tudta,hogy a kirakatban valójában a sóvárgá tündöklik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése